sokféle néven ismerik és ismerték ezt a táncot, amelyet ma mindenki csak
hastáncként emleget. a franciák, amikor elsőként találkoztak vele
"danse du ventre" névre keresztelték.
tükörfordítással Amerikában "belly dance"-nek, kezdték
nevezni, a görögöknél ugyanezt "cifte telli"-nek, a törököknél "rakasse"-nak
az egyiptomiak "RAqs Sharki"-nak a (kelet tánca) nevezik.
a Közel keleten elterjedt az orientális tánc elnevezés is, azért,
hogy ezt a táncformát elkülönítsék a népies, egyszerűbb
stílusú táncoktól.
a hastánc
az orientális tánc egy improvizatív, lírai, szabad tánc, mely erősen különbözik
mindazon népi táncformáktól, amelyek ugyanazon régióban fejlődtek ki,
mint ez a tánc.
mindig is egy sajátos táncstílust képviselt - az európai lépéseken alapuló
táncokkal ellentétben a belső izmok mozgatásából áll, a hangsúly a
csípőtájékon van, azonban az érzelmeket, a tánc lelkét a finom
kézmozdulatok mesélik el.
jellegét egyrészt az egymásba átfolyó, lágy, hullámzó, érzéki csípőmozdulatok
adják, amelyek kígyózó, hipnotikus hatásúak, másrészt az energikus,
hirtelen és pontos csípőlökések és rázások, rezegtetések. a tánc így
egyszerre légies, misztikus,
kecsesen áramló; és határozott, földi, szenvedélyes.
minden, ami a nőiességgel összefügg, kifejezhető vele, így
érzelmi skálája is végtelen.
mivel a belső izmok mozgatásából áll, közel áll más keleti mozgáskultúrákhoz,
a testi-lelki kiegyensúlyozottságot, harmóniát, önuralmat segít elérni.
állandó kondícióban tart erőteljes leterhelések nélkül, hajlékonnyá teszi a
gerincünket.
mozdulatok a köldök tájékáról, tehát energiaközpontunkból indulnak ki,
ezért a tánc is gyakran energiák ki- és beáramoltatásából áll.
kortól és alaktól függetlenül bárki élvezheti a kreatív kifejezőképességet,
az eredendő,
ősi nőiességet és érzékenységet, és leginkább az orientális tánc szabadságát.
*
AJÁNLOM AZ OLDALT
