adni2010.10.17. 12:30, nefer55
minél többet adsz, annál többet akarnak,
és
minél többet adsz, annál kevésbé vannak megelégedve...
saját
barátság2010.09.02. 07:28, nefer55
...nem csak a bajban kell barát, hanem az örömben is...
nefer
...a sikeres embernek nincsennek barátai...
nefer
leghűségesebb barát2010.08.11. 09:34, nefer55
kutyusom
Egy férfi meg a kutyája sétálnak egy úton. A férfi élvezi a tájat, mikor ráébred, Ő már halott... Emlékezett arra, mikor haldoklott és akkor hirtelen az is beugrott neki,
hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt. Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin sétálgatnak.
Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága márványnak tűnt.
Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére,
ahol egy magas boltív húzódott, ragyogva a napsütésben.
Mikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas és lenyűgöző kaput,
az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna.
Megindultak a kutyával és ahogy közelebb értek, észre vettek egy asztalt
az egyik oldalon, ami mögött egy ember ült. Mikor még közelebb értek, megszólalt:
- Elnézést, megmondaná, hogy hol vagyunk, kérem? - Ez a Mennyország, uram! - válaszolt az ember. - Remek! Kérhetnénk egy kis vizet? - kérdezte. - Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár jeges vizet
Önnek. - invitálta be az ember és a kapu elkezdett megnyílni. - Bejöhet a barátom is? - kérdezte a kutyusára mutatva. - Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.
Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az útra a kutyussal együtt,
hogy akkor inkább folytatja útját. Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra,
ami egy farm kapujához vezetett. Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be. Kerítés sem volt. Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert, aki épp olvasott. - Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet? - kérdezte. - Persze, ott egy kút, jöjjenek be - érkezett a válasz. - A barátom is bejöhet? - kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva. - Van egy tálka a kút mellett - bólintott az idegen. Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat.
Az utazó megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya elé. Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé. - Mi ez a hely? - kérdezte az utazó. - Ez a Mennyország - válaszolt a férfi. - Ez furcsa, egy fickó lentebb ugyanezt mondta. - Úgy érti az arany út a márvány kapukkal? Neeem. Az a pokol. - Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket? - Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik hátra hagynák a legjobb barátjukat.....
...amúgy bármikor szívesen látlak a vizes tálkámnál...
zene és a koreográfia2010.08.11. 09:27, nefer55
összhang
"Lányok,akkor mindjárt megnézzük,hogy
nem zavarja-e a koreográfiánkat a zene..."
(ismeretlen szerző)
ma megmentettem egy embert...2010.02.02. 20:24, nefer55
"Ma megmentettem egy embert"...
A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált és benézett a kennelekbe. Azonnal éreztem, hogy gondterhelt és szomorú és, hogy segítenem kell neki.
Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy megijesszem.
Amikor megállt nálam, úgy álltam, hogy ne lássa hátul a kis balesetet, ami aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, hogy ma még nem sétáltattak. A gondozóknak itt rengeteg dolguk van és nem akartam, hogy rosszat gondoljon róluk.
Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat, reméltem, hogy az nem szomorítja el öt nagyon. Én már csak előre tudok nézni és szeretnék valakit szeretni és valakinek sokat jelenteni.
Leguggolt hozzám és gyengéden cuppogott. Én hozzányomtam a vállamat és a fejemet a rácsokhoz, hogy megnyugtassam. Az ujjai elkezdték simogatni a nyakamat, sürgősen társaságra volt szüksége.
Egy könnycsepp gördült végig az arcán és én felemeltem a lábamat, hogy biztosítsam arról, hogy minden rendbe fog jönni.
Röviddel ezután kinyílt a kennel ajtaja és olyan ragyogó mosoly töltötte be az arcát, hogy én rögtön a karjai közé ugrottam.
Megígértem neki, hogy nálam biztonságban lesz.
Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom.
Megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy a mosoly az arcáról és a szeme csillogása soha ne tűnjön el.
Óriási szerencsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált.
És hányan vannak még odakint, akik ezeken a folyosókon még nem jártak.
Mennyien vannak, akiket még meg kell menteni.
Nekem sikerült legalább egyet megmenteni közülük.
Ma megmentettem egy embert!
|